3/21/2009

Masters of Comics, Vol.2: Leinil Yu

Most egy kortársamról, fiatal példaképemről, Leinil Francis Yu-ról regélek nektek.

A jelenkor egyik leginkább felkapott képregényrajzolója 1977 júliusában született a Fülöp-szigeteken, Manilában.

Ebben az időszakban a filippínóknál már dúlt a képregényőrület, hála a második világháború utáni amerikai befolyásnak. A beáramló mainstream kultúra leginkább kedvelt szegmensei a szuperhős-képregények voltak, amelyek hamarosan beindították a filippínó képregény-iparágat is. A kis Leinil is ennek az őrületnek az "áldozataként" vett először ceruzát a kezébe, elmondása szerint elsősorban azért, hogy valami kis pénzt keressen vele.

A töménytelen mennyiségben megjelenő amerikai stílusú kiadványok mellett a '70-es évektől a Fülöp-szigeteken is kaphatóvá vált japán mangák és animék hatására már saját manga-irányzat is kialakult, ez az ún. Pinoy Manga. Jó ideje pedig hasonló népszerűségű képregény-workshopok is vannak már a szigeteken, mint a San Diego -, vagy a New York Comic Con. (A lenti első képen a harmadik Filipino Komikon plakátja, a másodikon az ezen részt vevő Leinil Yu látható dedikálás közben.)









































A komiks-ok (az angol után így hívják a képregényt filippínó nyelven) pedig taroltak az őslakos nép körében, sok kiváló komikert (rajzolót) toborozva a szigetek lakosságából. (A "filik" 33-40 százaléka rendszeresen olvas képregényt, ám amióta a filmipar és a képregényipar szorosabbra fűzte kapcsolatát, ez a százalékszám megduplázódott. )

Egy idő után egyre gyakoribbá vált, hogy a hazájukban nagy népszerűségnek örvendő rajzolók Amerikában is kipróbálják magukat, így sokan a tehetségek után kutató nagy kiadók (Marvel, DC, stb.) alkalmazásába álltak, elindítva ezzel egy ma is gyümölcsöző kapcsolatot.

Leinil is hasonló utat járt be. Legelső publikált munkájával rögtön megnyerte az amerikai Wizard magazin képregénypályázatát, amivel egy csapásra felhívta magára a szakma figyelmét. A neves filippínó rajzoló, Whilce Protacio stúdiójában kezdett dolgozni, akinél az amerikai Wildstorm kiadó számára készítettek munkákat. Ezek nem voltak túl sikeres próbálkozások, ám mivel Protacio látta Yu-ban a tehetséget, elküldte néhány munkáját a Marvel-nek. 1998-at írtunk ekkor, Leinil pedig egy amerikai szerződéssel a tarsolyában megkapta első munkáját, a Wolverine(Rozsomák) című kiadványban.

Ettől kezdve nincs megállás (szó szerint) a számára. A magát egy interjúban "dinamikus pszeudo-realista" stílusúnak tituáló Yu olyan nagy címeket vitt rajzaival, mint az X-Men, a Fantastic Four, a New Avengers, és az Ucanny X-Men, valamint az ő műve a Fallen Son: The Death of Captain America is. (Klikkre minden kép nagyban!)

Ez a rajz betekintést enged Leinil munkamódszerébe, melyet angol kommentárral is ellátott.

Néhány sorozat erejéig áttért a Marvel-rivális DC-hez is, hogy olyan kiadványokat vigyen sikerre a vállalatnál és annak cégeinél(Cliffhanger, Wildstorm), mint a High Roads, a Silent Dragon (ez a hatrészes mini nekem is megvan :) ) és a Superman: Birthright, - hogy a Batman : Danger Girl crossovert ne is említsem.

A Marvelnél nemrég fejezte be a Secret Invasion című "heroes-all-in" sorozatot, és most a két éve félbeszakadt Ultimate Wolverine vs. Hulk-on dolgozik a tévés író Damon Lindeloffal.

Szívesen dolgozik számítógépen, ennek ékes bizonyítéka ez a videó, melyen a digi-tábla segítségével alkot meg egy robotot.



Emellett a sok munka mellett még arra is volt ideje, hogy 1999-ben alakult indie-rock bandájával, a beszédes nevű Marty McFly-jal nagylemezt adjanak ki, a zenekar nevével megegyező cím alatt.

Aki régóta figyeli rajzait - mint én is -, az megfigyelheti, hogy a futószalagon gyártott munkák, a nagy kiadók által diktált tempó és előírt mennyiség egy kicsit "bedarálták" Yu egyedi stílusát. Ha veszélyes mértékben nem is, de minőségi romláshoz vezetett nála az őrült tempó. Személyes véleményem az, hogy jót tenne neki egy kis pihenés, töltődés, hogy újra friss energiával tudjon dolgozni, és továbbra is nagyszerű képregényekkel ajándékozzon meg bennünket, rajongókat.

Ennek ellenére nálam most is ott van a Top 5-ben.

Néhány link, ahol sok-sok rajzot nézhettek meg tőle, itt, itt és itt.

Itt pedig egy hosszabb interjút hallhattok vele, angolul, kicsit akcentussal. :) (23:32 min)

1 megjegyzés:

  1. én csak egy photoshopot látok, egérrel nem lehet?

    VálaszTörlés